Megérkeztünk Kuala Lumpur nemzetközi repülőterére. A feladott hátizsákot átvéve megtudtuk, hogy a szingapúri járathoz a reptéri vonattal át kell menni egy másik épületbe, úgyhogy váltottunk egy kis játékpénzt, és uccu. Miután megérkeztünk a "szálláshelyre", kinéztünk egy kényelmes padot wifivel, és berendezkedtünk többtucat szobatársunk közé. A hely kint volt, csak az eső ellen védett egy belógó épületrész, de nem volt baj, mert huszonegynéhány foknál éjjel se volt hidegebb.

Másnap felszálltunk a Tigerair járatára, hogy végre megérkezzünk az első úticéunkhoz. A repülőről jól látszott, hogy a Maláj-félsziget nyugati oldalához képest középen és a keleti oldalon hatalmas felhőgomolyagok tornyosulnak az esős évszakot jelezvén.

Hozzátenném mondjuk, hogy "ez nem az az eső", mert végig meleg van, éppen hogy csak egy kicsit felüdít a hőségben.

A felhőalap alá ereszkedve aztán elénk tárult a felhőkarcolókkal teli város.

Leszálltunk a Changi reptérre, ahol a várakozók akár masszázsszékben is kényeztethették magukat, és már itt éreztették, hogy a városiasodás itt nem azt jelenti, hogy a növényzetet teljesen legyalulják.

Kert a reptéren

Elég csak megnézni a térképet, és látszik, hogy egy hatalmas zöld rész terül el Szingapúr közepén.
Elmetróztunk a szálláshoz, és jó volt látni, hogy az itt élő emberek tényleg milyen sokszínűek. A történelmi jelentőségű brit befolyás megtette hatását. Az angol hivatalos nyelv, így latin betűsek az írások. Ez önmagában elég fontos fegyvertény, legyen szó tájékozódásról, étteremről, boltról vagy múzeumról. E mellett sok itt a kínai, indiai, maláj hatás. Ez nem csak az emberek kinézetén látszik. A kultúrájukon is: vannak a jellemzőket koncentráltabban tartalmazó negyedek, mint Little India, Chinatown, de mindenhol megtalálni a különböző konyhákat, sokszor egy helyen. Vallásilag is megosztott a társadalom: erről a mecsetek mellett a gondosan díszített hinduista, buddhista templomok, és az ehhez képest minimalista keresztény (és annak különböző válfajai) templomok árulkodnak.

Első nap városismereti sétánkat a Little India szélén lévő hotelünkből az Orchard Road hatalmas plázái felé vettük. Megnéztük a kilátást a tetőről, kivásárolgattuk magunkat (nem), majd hazamentünk egy kis délutáni pihenőre.

Na itt aztán kijött a soknapi fáradság, úgyhogy csak este ébredtünk, és bár szerettünk volna mihamarabb visszamenni, és nyakunkba venni a várost, az jól mutatja a kipihentségünket, hogy pl. az ágyon ülve elaludtam, kezemben a kólásüveggel, ami a fizika farkastörvényeinek megfelelően kiömlött az ágyra.

Hosszas vergődés után összeszedtük minden erőnket, és elindultunk. Lementünk a Marina Bayre, aztán át a Gardens at the Bayre. Nagyon szép látvány így este is, főleg, ha az ember nem kési le a fényshowt.

Marina Bayen

Belváros éjjel

Gardens at the Bay

Kaktuszkert a Gardens at the Baynél

Mivel másnap komoly állatkertezés várt ránk, kicsit átalakítottuk a programunkat fejben, és elindultunk haza rápihenni a holnapra így éjjel 2 környékén. Már itt láttuk, hogy csak a legfontosabb programokhoz is itt Szingapúrban kell a 3-4 teljes nap.